Hát mentünk sétálni, sétálni, egy kis dombra lecsücsültünk, amit történetesen Bakonynak hívnak...nem is olyan kicsi,igaz?
Szóval mentünk,mendegéltünk,mire szembejöttek a kutyások. Eddig a max számuk 4 volt, de most 7-en, 8-an voltak :D és egyszerre törtek a Rockeyra. Hát egy kicsit vicces volt :P Rock bácsi csak ott állt, meresztgette a szemét, hogy mi ez a kutyaáradat. Úgy viselkedett, mint egy tökéletes szobor, sóbálvány lett, csak a farka kör alakú mozgása árulkodott róla, hogy még él...
Az egyik gazdát el is találta vele :D Mindenki mondta, hogy milyen aranyos, milyen "kölyök-pofija" van :D nagyon édik. Eddig észre sem vettem, de most hogy így mondták, tényleg olyan kölyök arca van.
Ámde menniük kellett, és mi is mentünk...vagyis én...Rockey egy új trükköt vetett be ellenem, hogy ne kelljen elmennünk. Sajnos ez mára már jó szokásává érett :D Mindössze arról van itt szó, hogy amikor szólok menki, hogy "Gyere", elkezdi a földet szaglászni, aztán mintha nyomot talált volna, először egy kicsit előremegy, majd kört írva visszafordul, és spuri a kutyák után.
Ámde eme fent említett találkozás után még nyüsszögött is, mint egy igazi kis kölyök, és nem engedet. Mikor már harmadszor is eltántorítottam tervétől, lesütött pofival nézett rám, nem mozdult, csak nyüsszögött...
Nah erre a viselkedésre meg nekem van fegyverem, ilyenkor rárakom a pórázt, hogy vigye csak, amerre akarja, és elindulok arra, amerre menni akarok. Még egyszer sem ment a kutyák után, ellenben utánam...
Nah, majd legközelebb megint találkozunk velük :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.