Mialatt írom ezt a bejegyzést, tök boldog vagyok, és képzeletben verem a mellkasom,amiért ilyen angyalom van.     Tegnap mentünk sétálni, szokásos út, semmi extra nem volt. Egyszercsak meglátjuk a "csapatot", hát megijedtem, hogy talán nem fog tudni majd visszajönni, ha hívom, és odarohan hozzájuk,ők meg megijednek, hogy egy ekkora kutya odacsörtet a kutyájukho. Szóval akkor mélyre kellett volna ásnom magam előttük. Ám, szóltam neki,hogy "Gyere", és ő hátat fordított az egyre közeledő   kutyák hadának, csakhogy teljesítsen egy buta parancsot. * Cupp a fejedre*

De nemerre vagyok ám a legbüszkébb, már hazafelé battyogtunk, batty-batty, mire a távolban kiszúrtam 2 bolognese (vigyázat,nem bolognai spagetti) kutyát, akiket úgy 6 gyerek sétáltatott. Az utcán játszottak, az egyik anyuka pedig a távolban figyelte őket. Na, odavittem Rockot, kutyákkal megszaglászták egymást. Igenám, de a gyerkőcök ugye panelosak, és nemigen látnak ilyen nagy kutyát olyan sűrűn. Hát összedögönyözték        

alig hittem a szememnek,amikor a kutyám meg sem mordult.

-tessék látni, így nem hittem a szememnek. Aztán az egyik kisfiú Rock mögé került, mialatt az egyik kutya meg Rock mellett termett, ezért Rock megpördült, mire a kisfiú egy picit elvesztette az egyensúlyát, de nem esett el.

Aztán beszélgettünk, elköszöntünk. Lecsókolomoztak

Mikor mentem el, ők odafutottak az anyjukhoz, és újságolták, miszerint" Képzeld, nem harapott meg minket" stb stb

én meg hazafelé végig dícsértem a kutyát. Nehéz elhinni, hogy ugyanaz volt, aki naphosszat ugatja a ház előtt a gyerekeket.