Minap hazafelé menet találkoztunk Lassie-vel. Vagyis én csak így hívom őt,merthát skót juhász. A mellettünk levő utcában lakik,és nagyon szökős típus. Mikor jöttünk haza,akkor láttuk :) Gyönyörű kutya, mint a filmben :D Csak nem hallgat rám,meg a Rockey is csak a kerítés mögül érdekes neki, úgyhogy sajnos nem tudtam hazacsalogatni. De rögtön eszembejutott a Kutyahűségből olvasott történet, a címe:
A mi Lassie-nk. A kutya neve Ricky volt, boldogan élt kétlábú istenével egy panelban, nagyokat sétáltak a közeli parkban. Egyszercsak a gazdi elvitte őt autózni, de nem a megszokott helye mentek. Mikor kiszálltak az autóból,minden olyan idegen volt, a gazda átadta a kutyát egy barátjának. Ugyanis neki el kellett költözni, a kutyát pedig nem vihette magával...Ricky tehát gazdát cserélt...pár napig alig evett, levert volt,habár az új helyén mindene megvolt.
Aztán összeszedte minden erejét, átugrott a kerítésen, és elkezdett rohanni arra, amerről kocsival jöttek. Egy nap alatt hazaért, átvágott a már ismert parkon,és megállt a panelház előtt. Heves ugatásba kezdett, hogy a gazdi kijöjjön,de csak pár lakó vette őt észre. Már annyira ugatott, hogy a lakók féltek a kutyától, ezért hívták a rendőrséget. Kijött egy járőr, de nem tudta lenyugtatni a csaholó ebet. Aztán előkapta a fegyverét, és lelőtte a kutyát. "A hazatért majd otthonuk előtt kivégzett kutya esete nagy port kavart fel. Ennek ellenére továbbra is hatályban maradt az a paragrafus, miszerint az állatokra leadott lövés nem minősül fegyverhasználatnak." Gratulálok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.