Rockey

Már kiskoromban is szerettem a kutyákat, de sosem lehetett sajátunk. Mert: nem volt hátsó kertünk, egy kutya büdös, sok pénzbe kerül,bolhás...stb. Mindegy, csak kifogás legyen. Úgyhogy a környék kutyáit boldogítottam :) Mikor anya elment futni a közeli dombom levő pályára, én is velementem,de nem futotam, hanem az ottani kutyát szemeltm ki magamnak, aki láncon volt, kicsit öreg is volt már,de rendkívül barátságos. Ő volt I.Rockey. Egy német j-malamut keverék. Hamar összebarátkoztam a gazdáival, és vasárnaponként elengedték nekem,futott egy kicsit(1 órát körülöttem), majd ha sikerült elkapnom, megkötöttem, pórázon vezetgettem,meg ilyenek. Legalább 45-50 kg volt,én meg úgy...5-6 éves voltam XD Képzelhetitek...de sosem húzott el. Viszont őt nem vihettem haza,mert "kifogások". Aztán már öreg is volt...nem is volt megfelelő helye,láncon is volt...és eltávozott. :(

1999. december 23.-án délelőtt megnéztem a Vacakot XD imádtam azt a filmet,még mindig megvan. Utána kivittem a szánkót az udvarra,akkoriban decemberben még volt hó :P mentem ki az udvarra...és "Vau vau!". Megijedtem,mert nem az utcafelől hangzott,hanem pont a másik irányból, a házuk mögül. Ugyanis ott nem volt kerítés,és a szomszádnál sem volt(a kapujuknál), így ott bárki be tudott jönni. Egy kis fekete kölyök volt az,igazi kölyökugatással :) Persze, megjedt,mikor felé tartottam, és bebújt a farakás alá. Vittem neki macskakaját(mert akkoriban még macskáink is voltak)...de csak nagynehezen jött ki. És félt, reszketett, és csontsoványak voltak a lábai,meg a feje,de a pocakja nagy volt(férges volt aranyszivem). Pár hónapos volt, az orvos szerint 2 hónapos. Azonnal megkedvelt,mindenhova követett. 

Hát, akkor eldöntöttem, hogy nekem kell ez a kutya, és nem engedem el soha többé :) Elkezdtem venni a kutyás ujságokat, felszerelkeztem a kutyás könyvekkel. Ja, és azt el kell, hogy mondjam, hogy mindig is szerettem volna egy fajtataiszta kutyát, aki vihetek majd kiállításra, meg örző-védőre,és az én kis büszkeségem lehet. De igazság szerint akkor karácsonykor talált rám a legjobb barátom, ez minden kiállításnál többet ér.

 Sajnos nem járattam kutyaiskolába, gyakorlatilag nem is tudtam róla, hogy nálunk is van. És hát a szocializációja sem sikerült,mert mindenki félt tőle (mármint a kutyások féltették a kiskutyájukat). Aztán nagykorára már nem érdekelték a kisebb kutyák, és igazából azok sem, amelyek tudomást sem vettek róla.

Sokmindenre megtanítottam, ül,fekszik,dől, pacsi, átugrik a lámanom, karikán is, lábnál jön(bár csak a ketben XD), marad, távolról behívható (-mikor sétálunk, és mondom, hogy gyere, megáll,néz rá, mert úgyis tudja, hogy odamegyek, és megkötöm, minek fárassza magát), távolról leültethető, fektethető és megtartja az orrán a jutalomfalatot XD csudaklassz egy eb. És mindet egyedül tanítottam meg neki könyvekből,meg kísérletezésből :P Meg akartam tanítani őt suttogni is,de... XD

Azt még kifejeltettem, hogy természetesen Rockey-nak neveztem el. A Rex túl gyakori, más meg számításba sem jött. Így ő II. Rockey :)