Hát, az úgy esett,hogy kirndultunk egyet a hegyekben,és másnap összeszűkűlt a szeme, alig akarta kinyitni(csak a jobb). Úgyhogy elvittük szépen az állatorvoshoz, aki azt mondta, hogy kötőhártya-gyull. Úgyhogy ment neki egy adag Duomox azonnal, szemcsepp, és ma már tök jól van. Már nem is látszik semmi. Olyan 2 nap alatt szépen lement neki. Anyával allergiára gyanakodtak, de ez még szerencsére nem igazolódott be. Mindegy, egyből vettem neki vitaminokat, úgyhogy most azt nyomatjuk :P De hál' Isten, úgy fut, mint régen. Nagyon megjátszós legényke ám.
Néha azt hiszem, a dobermann jellemzése teljesen ráillik :D Ott feküdt a fűben, mentem ki hozzá csöppenteni a szemébe, mondtam, hogy üljön fel, hogy jobban hzzáférjek a szeméhez, áhh...a füle botját sem mozdította...először azt gondoltam, hogy tényleg ennyire rosszul van, hogy még fel sem tud ülni? Már aggódni is kezdtem, erre jött a postás...hát úgy söpört el, úgy felrúgott :D azt hittem, hogy a földön maradok :P Még le is szidtam volna, csak nagy örömömben nem jutott rá idő :D
Ez a kutya kész egyéniség, akkor csinálja, amit mondok neki, amikor ő akarja. Például ugye már kölyök kora óta nagyon szépen végrehajtja a távolról fektetést. Ámbár néha olyan kis önfejű :D Mikor mondom neki,hogy "ül", az még megy neki, mikor a "fekszik" jön, hirtelen olyan fontos nézegetnivalója lesz jobbra, aztán meg balra. Persze egy kis virslivel simán megcsinálja, néha még a parancsszó előtt is előredolgozik, mintha olvasna a gondolataimban :D Nah, tanulok még pár tételt, aztán elviszem sétálni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.